Szövedék

Én látom lelkedet,
De nem látom a jövőmet...
Látom a fájdalmat a másik úton;
Ezen pedig az elvesztett lehetőséget.

Igazságot tenni az élet útvesztőjén:
Nem lehet.
A mérleg serpenyője olykor csak billeg...
Egyik oldal mindig a jelenbe vezet.

De ott a párhuzamos, járatlan út,
Ott az önző lélek végtelen akarása;
Valamerre csak a szív húz;
S én vagyok áldozata eme vívódásnak.

Mint egy játékbabát - rángat
Egy zsinóron, s a szél néha megfúj,
Az eső néha áztat...
Éget az elveszett lehetőség, és a kockázat...

De az élet egy pontján DÖNTENI KELL!
Nagy betűkkel és AKKOR;
Az útnak fogadsz hűséget, S
Lelkeknek! - Ha őket elárulod
Vihar fog tombolni lelkedben:
Árulásod hajadat tépázza meg,
S bőröd, húsod lemarja a kétségbeesés
gyötrelmes átka.

Ez az élet igazságtalan kalickája.