Egy kicsit mindig fájt...
Hogy sohasem kérdeztek,
Hogy megérteni nem akartak,
De el viszont ítéltek.
Hogy sohasem kérdeztek,
Hogy megérteni nem akartak,
De el viszont ítéltek.
Egy kicsit mindig fájt...
Hogy azok a szemek várnak,
Hogy hibázzak, hogy csámcsogjanak rajta,
Hogy nevessenek.
Hogy azok a szemek várnak,
Hogy hibázzak, hogy csámcsogjanak rajta,
Hogy nevessenek.
Egy kicsit mindig fájt...
Hogy lenéztél, mert nem ismertél,
Hogy elvártál, de nem kértél,
Hogy kétszínű voltál.
Egy kicsit mindig fájt...
Hogy saját korlátaid miatt,
Engem alázol meg, hogy legyűrj,
És ennek létjogosultsága van.
Hogy lenéztél, mert nem ismertél,
Hogy elvártál, de nem kértél,
Hogy kétszínű voltál.
Egy kicsit mindig fájt...
Hogy saját korlátaid miatt,
Engem alázol meg, hogy legyűrj,
És ennek létjogosultsága van.
Egy kicsit mindig fájt...
Hogy neked is fáj ott belül
És szeretetre éhes lelked
Kimutatni csak ezt képes.
Hogy neked is fáj ott belül
És szeretetre éhes lelked
Kimutatni csak ezt képes.
Egy kicsit mindig fáj...
Nekem is és neked is,
Hogy bántasz, hogy bántottak,
Hogy együtt vagyunk áldozatai
Ennek a világnak.
Egy kicsit remélem...
Hogy se neked se nekem
Fájni nem fog többet,
Hogy meggyógyul ez a világ,
És leomlik ez a kártyavár.
Nekem is és neked is,
Hogy bántasz, hogy bántottak,
Hogy együtt vagyunk áldozatai
Ennek a világnak.
Egy kicsit remélem...
Hogy se neked se nekem
Fájni nem fog többet,
Hogy meggyógyul ez a világ,
És leomlik ez a kártyavár.
Valaki
szeret minket ott legfelül.
Szabó Zsófia © 2018/05/02
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése